Csurka Gergely GYŐZELEMRE SZÜLETTEK

Kemény doktorral nemigen tudtunk mit kezdeni. Ellentétben a vetélytársakkal, az ő múltját úgymond „nem köpte" senki. Az olimpiai bajnokokról, Gerendásról és Horkairól tudni lehetett, edzőiként mit értek el, de ugyanez állt a világbajnok Görgényire is, aki a kilencvenes évek nagy UTE-jenek alapjait rakta le.
Keményről legelébb is az jutott az emberek eszébe, hogy ő ,,a Fecsó fia", azaz utánpótlásgárdákkal sikert sikerre halmozó Kemény Ferenc gyereke. Keveset volt válogatott, világversenyen soha nem járt. Továbbá tizenegy éve Comóban él, és a helybéli együttest általában beviszi a legjobb nyolc közé. De sem bajnokságot nem nyer vele, mint Gerendás a Posillipóval, sem KEK-et, mint Horkai a Pescarával, sem BEK-elődöntőbe nem jut, mint Görgényi a Nizzával. Korábban fel-feltűnt a világversenyeken, aki ismerte, találkozhatott vele a barcelonai olimpián, a sheffieldi Eb-n, a római világbajnokságon és a bécsi Eb-n is. Utóbbi döntőjét követően a Práter-stadion parkolójában futottam vele össze, amikor az olaszoktól elszenvedett, minden addiginál lélekbemarkolóbb vereséget követően elejtette: „Az nem megy, hogy a válogatott vagy agyonveri az ellenfeleit, vagy ha szoros a meccs, akkor kikap tőlük."
Mostantól viszont megszűnt kívülállónak lenni.

- A feleségem nem bontott pezsgőt az örömtől - kezdte az első interjút. - Évtizednyi itt-tartózkodás után elég nagy váltás lesz hazaköltözni. Nem vár egy berendezett lakás, a gyerekek itt járnak iskolába, óvodába, sűrű program elé nézünk.
- Mint ahogy a válogatott összerakására sem lesz sok ideje: májusban máris következik a Világkupa.
- Az biztos, nincs sok idő, de amikor beadtam a pályázatot, tudtam mik a feltételek.