Tótisz András: JÁDEGYŰRŰ-LÉPÉSES MANDARINKACSA-RÚGÁS

Mi az a jádegyűrű-lépéses mandarinkacsa-rúgás, amivel legyőzték a híres verekedő Kapubálványt? Milyen volt a szamurájok páncélja és kardja, hogyan vívtak ezzel a japán lovagok? Mi közük az elmélkedő japán szerzeteseknek a karatéhoz? Miért figyelték meg az ősi kung fu-harcosok az imádkozó sáska, a daru vagy a majom harcát?
A Távol-Kelet sokszínű és titokzatos világából először a rejtelmes és hatékony harctechnikák tűnnek fel a fiataloknak szerte a világon. Milliók járnak karate, kung fu, kendó, dzsúdó, aikidó edzőtermekbe, hogy legyőzhetetlenekké váljanak. Közülük a legtöbben megunják a fárasztó munkát, csalódnak, amikor kiderül, hogy az önvédelem keleti módszerei is szüntelen gyakorlást igényelnek. Aztán néhányan a sport örömét találják meg a régi harctechnikák mai változataiban. Végül vannak olyanok is, akiket a körívrúgás elvezet a meditációhoz, a teaszertartás vagy a virágkötés megértéséhez, egy a miénktől sokban eltérő civilizáció megismeréséhez és tiszteletéhez.
Könyvünkben a Távol-Kelet harcművészeteinek történetét mutatjuk be, a stílusok különbségét és hasonlóságait. És amíg arról kap képet az olvasó, hányféleképpen lehet embereket bántani, megölni, megsebesíteni egyre tökéletesebb fegyverekkél vagy akár puszta kézzel is, rádöbbenhet arra is, hogy minden támadás ellen megtalálták már a hatásos védekezést.