Benkő András (szerk) SEPRŐDI JÁNOS VÁLOGATOTT zenei írásai és népzenei gyűjtése

Seprődi János a romániai magyar zenetudomány egyik kimagasló úttörő egyénisége. A Maros megyei Kibéden születet, Kolozsváron volt zenetanár, s innen fejtette ki az első világháború előtt és után — 1923-ban bekövetkezett haláláig — maradandó zenepedagógusi, zenetörténészi és népzenekutatói munkásságát.
Abban a korszakban jelentkezett, amikor a magyar zene kibontakozik a romantika bűvköréből s megteszi az első lépéseket hiteles népzenei örökségünk felfedezése felé. S élete utolsó, bejejezetlenül maradt tanulmánya nagyszabású felmérése mindannak, amit Bartók Béla a népzenei kincset feltárva és arra építve a modern zenében újított. A kezdeti népiesromantikus kísérletek s a szeme előtt végbemenő zenei forradalom megértése között szüntelen vívódásban önmagával és kora eszmei-művészi terheivel járja meg a maga útját. Tanulmányainak, cikkeinek, gyűjtésének legjava olyan örökség, amely mindenképpen megérdemli a felelevenítést.
Három zenekutató, Almási István, Benkő András és Lakatos István átfogó bevezető tanulmánya s az alapos tudományos apparátussal ellátott válogatás maga ennek a maradandó örökségnek a felelevenítésére vállalkozik. Megismerjük belőle a zenetörténeti kérdésekben szigorú tárgyilagosságra, tények lelkiismeretes felku-itására és tiszteletére építő zenetudóst, a zenei nevelés hathatós módszereit kereső zenepedagógust, a szigorú, részrehajthatatlan zenekritikust s azt a népzenegyűjtőt, aki szülőfaluja népköltészetének tiszta forrásából merítve gazdagította hazai magyar népzenére vonatkozó  ismereteinket.

A BEVEZETŐ TANULMÁNYT IRTA
ALMÁSI ISTVÁN
BENKÖ  ANDRÁS
LAKATOS ISTVÁN
A ZENEI ÍRÁSOKAT BENKÖ ANDRÁS,
A NÉPZENEI GYŰJTÉST ALMÁSI ISTVÁN
RENDEZTE SAJTÓ ALÁ
A KÖTET BENKÖ ANDRÁS GONDOZÁSÁBAN JELENIK MEG