Mi szól a le­me­zen? Fodor Géza egyik olyan ze­ne­kri­ti­ká­já­nak a címe ez, ame­lyik ­ki­vé­te­le­sen nem ope­rát ele­mez, hanem a Bee­tho­ven-szim­fó­ni­ák össz­ki­adá­sát (Fe­ren­csik János ve­zény­le­té­vel). De min­dig az ér­de­kel­te, hogy mi az, amit a tech­ni­ka adta kon­zerv köz­ve­tí­te­ni tud, mi az, ami ere­den­dő­en a kö­zön­ség ele­ven­ rész­vé­te­lét igény­lő, szín­pa­di elő­adás­ra szánt mű­vek­ből a ma­gá­nyos le­mez­hall­ga­tó szá­má­ra meg­szó­lal? Ma már jó­sze­ri­vel min­den fel­vé­tel meg­sze­rez­he­tő - ha nem a hang­le­mez­bolt­ban,akkor az in­ter­ne­ten. De ho­gyan vá­lo­gas­sunk a ha­tal­mas kí­ná­lat­ból? Igé­nyes ope­ra­ra­jon­gó alig­ha talál Fodor Gé­zá­nál jobb ka­la­uzt az el­iga­zo­dás­hoz - őnála,akit min­dig is az opera ér­de­kelt a leg­job­ban, és aki­nél talán senki sem ér­tett job­ban az ope­rá­hoz. Az élő elő­adá­sok tü­ze­tes elem­zé­sé­vel pár­hu­za­mo­san 1981ó­ta rend­sze­re­sen írt le­mez­kri­ti­ká­kat, elő­ször a Hifi Ma­ga­zin­ba, majd a Mu­zsi­ká­ba,és utol­só éve­i­ben az Élet és Iro­da­lom­ba is. Csak a kö­tet­ben eddig meg nem­je­lent szö­ve­gek egy­be­gyűj­té­se­kor de­rült ki, hogy mi­lyen ha­tal­mas mennyi­ség­ről van szó. Így vált szük­sé­ges­sé, hogy három kö­tet­be ren­dez­ve adjuk közre. Ezek az írá­sok nem­csak az elő­adá­sok­ról, hanem a mű­vek­ről, a szer­zők­ről és ál­ta­lá­ban ­az opera tör­té­ne­té­ről is szól­nak. Mind­eze­ken túl és leg­fő­kép­pen pedig arról: ho­gyan hall­gas­sunk-néz­zünk ope­rát.Az ol­va­só könnyebb tá­jé­ko­zó­dá­sa ked­vé­ért az írá­sok címe alatt a művek címét,a rög­zí­tés mód­ját (LP, CD, videó vagy DVD), a fel­vé­tel ki­adó­ját, év­szá­mát kö­zöl­tük.A to­váb­bi rész­le­tek­ről a disz­kog­rá­fia tá­jé­koz­tat.

1. - Operafelvételek Monteverditől Lisztig                                                          2. - Operafelvételek Verdi és Wagner                                                                3. - Operafelvételek Offenbachtól Henzéig

A Mozart-opera világképe

„Filozófiai operakalauz” - írta e könyv 70-es évekbeli kiadásáról Almási Miklós. Ez a különös műfaj megkísérel számot adni arról a rejtélyes ugrásról, amellyel a remekmű kitűnik korának átlagából, miközben megmutatja - a nagy Mozart-operák példáján -, hogy az örökérvényűség nem független az adott kor szellemétől. A folyamatos újraértelmezhetőség és az általános érvényesség szerves kapcsolatának rekonstrukciója történik itt. Tanúi lehetünk, hogy a felvilágosodás embereszménye és morális érzékenysége hogyan ölt alakot Mozart zenéjének, zenei dramaturgiájának formája által.