Neidenbach Ákos : Hegymászó balesetek

Két lepréselt havasi gyopárom volt. Évekig pihentek egyik könyvem lapjai között, majd váratlanul egy-egy sírhantra kerültek.Amikor 1979 utolsó napjaiban Berán János fiatalon, hegymászó pályafutása csúcsán a Tátrában mászótársával együtt lezuhant és meghalt, a váratlan kettős tragédia miatt hihetetlen megrázkódtatás ért minket, hegymászó barátait és mindazokat, akik ezt az életkedvvel teli fiatalembert ismerhették. Felesége, Horváth Anna látszólag egy férfi keménységével viselte a fájdalmakat, de mi, hegymászók tudtuk, hogy mi megy végbe a valójában törékeny alkat lelkében. Klubtársai, igyekezve figyelmét kissé elterelni a tragédiáról, több eseményre meghívták.Amikor szinte pontosan két hónapra rá a Fogarasban egy hegymászó tanfolyamon Anna lavina áldozata lett, egyszerűen képtelenek voltunk feldolgozni az eseményeket. Ennél a tragédiánál magam is ott voltam. Először kellett tapasztalnom azt, milyen érzés, ha egy vidám társaság tagjai gyanútlanul beszélgetnek egy napsütötte, hótól csillogó hegyi tisztáson, majd eltelik öt perc és egyikük számára mindennek vége.Ott álltam mellette tehetetlenül a Serbota hegycsúcsa mögött lenyugvó nap vörös fényében, és amiről addig csak olvastunk és beszéltünk, kézzelfogható valósággá vált számomra. Meg kellett értenem, hogy mi, hegymászók védtelenek és kiszolgáltatottak vagyunk. Talán még védtelenebbek és kiszolgáltatottabbak, mint mások, mert a mi lelkünkben a hegyek vonzereje mindennél erősebb.