"Szabó Ferenc (szerk) : KALÁSZI SVÁBOK KRÓNIKÁSAI

Mi magyarok, itt a Kárpát-medencében, mindig a történelem országútja mellett éltünk, ennek jó és rossz következményeivel együtt. Budakalász is célpontja volt az ide utazóknak, a letelepedni vágyóknak, többek között kedvező' környezeti adottságai miatt. Érdekes, éppen itt találták meg azt a kétezer éves, kocsit ábrázoló agyagedényt, amely egyedülálló régészeti lelet Európában. Az sem lehet véletlen, hogy sokan, Európa más országaiból jövet, éppen ezen a tájon találtak otthonra.
A helyzet romantikája, hogy a betelepülő' németeket a kései ábrázolás echós szekéren mutatja. A kocsi később is kitüntető szerepet kapott Budakalász történetében. Gondoljunk csak a követ szállító vagy a sörös-boroshordókkal megrakott, extra méretű lovas kocsikra, illetve azokra a puccosan felszerszámozott féderes kiskocsikra, melyekkel a szomszéd településekre, Ürömre vagy Csobánkára utazott a család búcsú, esetleg lány kérés alkalmával. Az ipari és gazdasági fejlődés szép példájaként tartjuk számon a Budapest-Szentendre között kiépített helyiérdekű villamosvasutat, népszerű nevén a HÉV-et, amely Budakalász területén három helyen is megáll.
Az viszont már a történelem szégyenfoltja, hogy ezeken a síneken, Budakalász alsó állomásán 1946. február 22-én ide nem illő kocsik - kisgyermekeket, felnőtteket és aggastyánokat szállító marhavagonok - várakoztak. Ezekben a boci-pullmanokban egy embertelen, démoni terv beteljesítéseként hurcolták el azon a napon a falu lakosságának jelentős részét, a budakalászi svábokat. Krónikásaik által, róluk szól ez a könyv.