Bánó András Antal Péter : A MŰGYŰJTŐ

A MŰGYŰJTŐ, melyben Bánó András kérdezi Antal Pétert, 50 év kalandokkal és hihetetlen történetekkel teli életéről és szenvedélyéről a műgyűjtésről. Kötelező olvasmány, mindenkinek akit a művészet, a galériák és a műgyűjtés világa vonz. Az olvasó nem csak a félévszázados gyűjtői periódus izgalmas pillanatait éli át, de azt is megtudhatja, hogyan jutott hozzá a híres műgyűjtő Csontváry, Vaszary, Rippl-Rónai, Vasarely és más magyar festőóriások képeihez, milyen volt az árverések hangulata egykor, hogyan szereztek meg fő műveket a 60-as 70-s években a kor kereskedői, olyan nagy művészektől, mint Anna Margit, Bálint Endre vagy Ország Lilli. Külön fejezet foglalkozik az amatőr és a profi hamisítványokkal. Antal Péter nyíltan beszél élete mindent háttérbe szorító szenvedélyéről a műgyűjtésről, képvadászatokról, a műkereskedelem sokszor rejtélyes titkairól lebbenti fel a fátylat mintegy 370 oldalon ebben az interjú kötetben.

Mit jelent számomra a műgyűjtés? Azt, hogy az egyetemi karrieremet félretettem, és gyakorló jogász lettem azért, hogy pénzt tudjak keresni, és ebből a pénzből műtárgyakat tudjak vásárolni. A műgyűjtői életemben a barátaim, rokonaim és ismerőseim elfordultak tőlem, mert az emberi kapcsolatok vagy másodlagossá, vagy sokadlagossá váltak, mert a gyűjtemény, vagy a gyűjtés, az minden fölé kerekedett. Tönkrement a családi életem, elváltunk, mert azt mondta a párom, hogy egy őrülttel nem lehet együtt élni. Közben alapítottam két múzeumot - ekkor már a MODEM működött, és a pécsi gyűjtemény is állandó kiállítást kapott - és nem tudom, hogy megérte-e? Számomra ezt jelentette a műgyűjtés. Én inkább negatív megközelítésben tudtam minderről beszélni egy kiállítás kapcsán, amelyről ezt követően megjelent egy könyv, amely tartalmazza az én nevem alatt ezeket a máig élő és igaz kijelentéseket. Ez nem az a könyv!
Ebből még inkább kiderül: van-e értelme a műgyűjtésnek? Ha végigolvassák, el fogják tudni dönteni.
ANTAL PÉTER