BÉL MÁTYÁS PEST MEGYÉRŐL

BEVEZETÉS

E mű szerzője, Bél Mátyás (1684—1749) a XVIII. századi magyar tudományos világ egyik kiemelkedő egyénisége. Pozsonyban élt, előbb  a lyseum tanáraként, majd hosszabb ideig, élete végéig, az ottani evangélikus egyház lelkészeként működött. A hallei egyetemen szerzett államismereti tanulmányai alapján az egész országról szóló egyetemes (történelmi, földrajzi, gazdasági és néprajzi) leírás elkészítését tervezte, és nagyszámú tanítványa és gyermekei segítségével ehhez a feltáró munkát megyénként el is végezte; a helyszínen gyűjtött adatokat az addig megjelent irodalom és a hozzáférhető oklevelek anyagával kiegészítve fel is dolgozta, de e nagyszabású műből nyomtatásban csak tíz megye leírása jelent meg „NOTITIA HUNGÁRIÁÉ NO-VAE HISTORICO GEOGRAPHICA DIVISA ..." címen, 5 kötetben, 1735—1742 között Bécsben, a többi ma is kéziratban fekszik.

........................................................

Pest—Pilis—Solt megye a mű harmadik kötetét teszi ki. Ebből kihagytuk az akkori Pest és Buda városok történetének ismertetését. Ezek teszik ki a kötet kétharmad részét. Kihagytuk továbbá azoknak a településeknek az ismertetését, amelyek ma már nem tartoznak Pest megyéhez (Kecskemét, a régi Solt megye stb.), ide vettük viszont a negyedik és a kéziratos kötetből azokat a helységeket, amelyek a mostani Pest megye tartozékai, de a Bél idejében Hont, Fejér, illetve Nógrád megyéhez tartoztak.
A többi rész fordítását hitelesen próbáltuk visszaadni, csupán az eredeti címeket rövidítettük meg, és kihagytuk a váci püspökök névsorát és rövid életrajzukat, valamint néhány oklevélpublikációt, ami nem tartalmazott lényeges adatot a megye történetére. E kihagyott részek jellege és mérve felől azonban mindig tájékoztatjuk az olvasót (kisebb betűkből álló szedés a fejezet között).
Bél maga sűrűn idézi a forrásait lábjegyzetben. E lábjegyzeteit mi a szöveg közé építettük be zárójelben.
Bél Mátyás könyvét ma forrásnak használjuk, adatait azonban mindig kellő forráskritikával szabad felhasználnunk. Az egyes településekre, lakosságukra vonatkozó adatai gyakran pontatlanok, és hogy az olvasó hamis ismereteket ne szerezzen, ezért a műve megjelenéséhez legközelebbi országos, az 1728-as regnicolaris összeírás adatait szembesítettük az általa közöltekkel (szöveg közti kisbetűs szedés). Az összeírás alapján megkülönböztetünk jobbágyokat, házas zselléreket és hazátlan zselléreket, akiket néha lakóknak vagy alzselléreknek neveznek. Az összeírás a legtöbbjükről megállapítja, hogy örökös jogon bírják-e telki állományukat, avagy pedig szabad költözésűek. Ezt a jogi megkülönböztetést az özvegy jobbágynők és az özvegy zsellér-nők, valamint a falusi nótárius és iparosok (mészáros stb.) vonatkozásában nem mutatja ki. Az utóbbiakat gyakran név szerint nem is említi. Emiatt a részadatok összegezése ebben a vonatkozásban nem mindig egyezik az összes háztartásfők számával.
Bél gyakran téved a lakosság etnikumának meghatározásában is. Ezért a háztartásfők neve alapján némileg következtethetünk a népi hovatartozásukra is. Ebben a korban a családnév és az etnikum között szorosabb kapcsolat volt.
Bél Mátyás adatait gyakran levelezésből merítette. Az adatközlök részben könnyen általánosítottak, részben nem rendelkeztek kellő tájékozottsággal. A hivatalos adóösszeírás hitelesebb képet ad a falu társadalmáról és etnikumáról, mint Bél adatközlői. így fordulhatott elő. hogy több község a felsorolásból kimaradt. A leírás végén minden esetben hozzuk az általa kihagyott községek adatait is.
Bél munkáját kb. 1733-ban zárhatta le, a hivatalos adóösszeírás pedig 1728 tavaszán történt. Az öt év alatt természetesen történhettek változások: pl. a földesúr személyében, ezeket ellenőrizni nem tudtuk. Szükség esetén azonban későbbi összeírások adatait is felhasználtuk.
Bél Mátyás a helytörténeti adatok közlésén kívül a helyekhez kapcsolódó köztörténeti események ismertetésére is kiterjeszkedik. Itt is bizonyos óvatossággal és kellő kritikával kell elfogadnunk megállapításait.
Altalánosságban kívánunk hivatkozni Pest megye műemlékei c. Budapest, 1958. kétkötetes monográfiára", amely a műtörténeten kívül az egyes települések helytörténetének és köztörténeti vonatkozású adatainak a vázlatát is adja. Jelenleg ez a legmodernebb az egész megyét felölelő hely- és műemléktörténeti munka. Nem utalunk itt a magyar történeti bibliográfiákra, amelyeknek áttanulmányozása feltétlenül szükséges, ha az olvasó egy részletkérdéssel alaposabban kíván megismerkedni.
Nagy hiányt kíván pótolni ez a mű, amely az első magyarországi helytörténeti lexikon volt. A latin fordítás közreadásával a török pusztítás alól szabadult megye adataira építheti a szaporodó számú helytörténész, tanár, tanuló és érdeklődő a maga ismereteit.