Endrédy Zoltán Sándor : BOLDOGASSZONY SOPRON FELETT

Ez a könyv azt adja, amit a cím mond. Miért csak a Boldogasszony szobrait szedtem össze? Ez éppen olyan, mintha valaki azt kérdezné, miért itt, vagy ott állok meg az utcán. Vagy azt kutatná a könyvesboltban, miért Werfel „Bernadetté"-j ét veszem, amikor az amerikai Marshall könyve a legnagyobb világsiker. A közönyösnél, aki semmire sem kíváncsi, csak egy van kétségbeejtöbb, aki mohó, telhetetlen, mindenre kíváncsi.
Nem lesz ártalmas megjegyezni, hogy szerző a fogalminál a szemlélődő közeledést fontosabbnak tartotta. Ezért nem sajnált annyi képet közölni. Érdemes? Esetünkben figyeljünk két embert, akik a várkerületi Boldogasszony-szoborhoz mennek. Az egyik mérővesz-szővel vesződik, nagyítóval vizsgálgat, a Szentírás megfelelő helyeit lapozza. A másik pedig csak nézi-nézi a szobrot, beleéli magát abba, amit lát. Nem kétséges, hogy az utóbbiban sokkal mélyebb, szellemibb folyamat játszódott le, mint az előbbiben. Még ha benyomásait nem is tudja szavakkal elmondani.
Éles megfigyeléssel rendelkező francia kifigurázza a merőben tudományos ismeretek rabjává lett tudóst. „Találkoztam — írja — egy geométerrel. Minden érdekelte, ami igaz. Barátjával kirándulni ment. Barátja egy fényes palotát látott gyönyörű parkkal. Tudósunk viszont egy 60 láb hosszú, 35 láb széles épületet, egy tíz holdas, téglány alaprajzú liget átlóinak metszési pontját magában foglalóan." Valaki panaszkodott az áradás pusztításairól, „örömmel hallom megjegyzéseit, — úgymond tudósunk — mert látom, hogy megfigyelésemben nem csalatkoztam. Valóban jó öt hüvelyknyivel több volt az idén a csapadék, mint a tavalyi megfelelő időszakban."
Ilyen vértanúi hűséggel csüng a tudós azon a módszeren, amellyel az emberiség szolgálatát elérni próbálja. Pedig az emberiséget a közös élmény, a közös szeretet által sokkal őszintébben forraszthatjuk össze. Az anyag korlátai által meghatározott város az egyetemes emberiséget szolgálja akkor, amikor a munka által létrehozott műemlékek szépségén szemlélődésre, áhítatra hangolódik. Ebben a szemlélődésben mindenki résztvehet s az eredmény: a soproniak és az itt járók emberibbek, egyetemesebbek, gazdagabb lelkűek lettek.
Ha Sopron régi ismerőiben felmuzsikál e lapok forgatása közben néhány ismerős hang és kép, — ha azok, akiknek még nem adatott meg ott ballagniok, fürkészniük Sopron utcáin, magányukban megsejtenek egyetmást a város lelkéből: akkor én is célomat értem, az olvasóközönség sem vethet rám  követ.
Dr. Csatkai Endre múzeum-igazgatónak, régi kedves barátomnak, aki a szobrok történetében és leírásában biztosan vezetett; Diebold Károly mérnöknek, aki nélkül e könyvet sohasem lett volna kedvem nyilvánosságra engedni; a szép munkáról híres Nyomdának; végül mindazoknak, akik segítettek, itt is köszönetet mondok.
Nem hagyhatom szó nélkül szerte a város minden részéről a Halász-utcai iskolába járó növendékeim lelkes munkáját. A szobrok összeírásának teljességét leginkább nekik köszönhetem.