Hidas György-Raffai Jenő- Vollner Judit: LELKI KÖLDÖKZSINÓR Beszélgetések a kisbabámmal

♦ Azt éreztem, majd' kiugrik a bőréből, annyira tetszett neki, hogy sikerült találkoznunk, végre egy hullámhosszon vagyunk, megértettem őt. Olyan jó volt érezni, hogy miután fel tudtuk venni a kapcsolatot, örömében ugrált a pocakomban!
♦ Három nevünk volt, egy fiú és két lány. Végigkérdeztem tőle, mit szeretne. Hogy tetszik a Soma? Semmi válasz, mély hallgatás. Hogy tetszik a Janka? Ugyanaz a mély csönd. Amikor a Zitához értem, nem úgy jelzett nekem, ahogy általában szokott, gondolat, vagyis érzés útján, hanem egyértelműen rúgott egyet... azt hittem, ez csak véletlen. Kértem, ismételjük meg. A Zitánál megint ugyanúgy reagált, rúgott egyet.
♦ Arra nagyon nagy hangsúlyt fektettem, hogy rábeszéljem, jó lesz itt kint, mert onnan ki kell bújnia. Mi annyira várjuk, és akkora szeretet fogja körülvenni! Csak annyi történik, hogy ő külön testben lesz, de különben semmi nem fog megváltozni.
♦ Úgy született, hogy az első tolófájásra kibújt a fejecskéje, és a következőre már kijött a teste is. Amikor előbukkant a feje, rögtön kinyitotta a szemét... A férjem látta az arcát - azt mondja, majdhogynem mosolygott és kíváncsian nézett.