Ifj. Tompó László: ADY TÉVEDÉSEI ÉS IGAZSÁGAI - A költő halálának századik évfordulójára

Uj időknek új dala vajon-e munka, melyet kezében tart a kedves Olvasó? Igen is, meg nem is. Ady Endre és az Ady-kultusz tárgyilagos, de mégsem szenvtelen értékelése terén mégis páratlanul úttörő e szerény kötet a Szatírarcú megszépülésének centenáriumán. Ady tragédiája és a magyar nemzet tragédiája kölcsönösen tükröződtek egymásban, és mindkettő legmélyebb gyökere önmagában volt. Ady halott szívét - kérésének megfelelően - ahhoz keH elküldeni, hogy mérlegre tegye, akihez a legrosszabb volt. A legrosszabb pedig ahhoz volt, akit Jézus Szentséges Szívének ünnepén keresztre feszítettek: Magyarországhoz. A mérlegre tekintve pedig mérleget von az Ős-Kaján megmérgezett vértől elhalt szívéről. A mérleg pedig nem feltétlenül pozitív.
Leszámol a szerző azzal a hamis, Ady által is sugallt képpel, hogy a „zseninek" -úgymond - minden szabad. A „l'art pour l'art" hamis dogmája darabokra zúzatik, miszerint a művészi forma a tartalomtól elválasztva értékelhető, értékelendő és mintaadó lehet. Az igaz és a jó tengelyétől elszakított gyümölcs elrothad, bármennyire is „szemre szép és tekintetre gyönyörű" evése mégis halálos. Bousset püspök örökérvényű maximája a Hortobágy poétájának új dalaira is igaz: „Pulchra, nova, sed falsa!" Igen. Nem minden hamis ma, csak az, amit mondott az önkoronázott „zseni" a „zsenialitás" rombolási jogáról, s amit a „zsenialitás" spongyáját markolók sem moshatnak le, s írhatnak át, mintha Ady a „miénk lenne" kit „át nem engedhetünk azoknak" akikhez tartozónak mindhalálig vallotta magát a rombolás táltosa.
Ifj. Tompó László művének igazságkereső sorai lehetővé teszik, hogy a kritikátlan, vagy csupán kvázi-kritikus Ady-rajongástól megszabadulva kigyógyuljunk az önsorsronto, „nekünk Mohács kell" vérmérgezéséből, mely a trianoni Mohácshoz vezetett. Igen. Ki kell mondani: irodalmunk mohácsi tragédiája Ady költői-írói hagyatéka. Azonban legyen ezen irodalomtörténeti összegzés Kisfaludy Károly szellemében csupán a múlt elrettentő példája, viruljon a méla-vágytól kínzott Nagyszemű Legény vérmérgezéstől halt gyásztér-szíve az örök békességben, s valljuk a magyar költészet feltámadásába vetett hittel: „El! ti komoly képek! 11 sötétség rajzati, félre! // Uj nap fényié reánk annyi veszélyek után, // Él magyar, áll Buda még! a múlt csak példa legyen most, // S égve honért bizton nézzen előre szemünk, // Es te virulj, gyásztér! a béke malasztos ölében, // Nemzeti nagylétünk hajdani sirja Mohács!"
Szász Péter

Ifj. Tompó László e kötetével tisztázza és helyre teszi az évszázados Ady-vitát, mind irodalmi, mind eszmetörténeti szempontból. Mostantól kezdve a szakirodalom számára megkerülhetetlenek a megállapításai. A téma kutatóiként köszönjük munkáját, amellyel megvilágosította az Ady-értékelésnek az Ady-kultusz által eddig tudatosan homályban hagyott területeit.
Raffay-Vastag Andrea 
Raffay Ernő