Kisné Cseh Julianna : RÓMAI ÜVEGEK

magyar és német nyelven

Fekete-fehér fotókkal, ábrákkal illusztrálva.

Előszó

Gaius Plinius Secundus "Historia Naturalis" című munkájában az üvegkészítés feltalálását a föníciaiaknak tulajdonította, időpontját az időszámítás kezdetét megelőző egy-két évszázadra helyezte. Hosszú évszázadokon keresztül uralkodott ez a nézet, míg a régészeti feltárások az üvegkészítés múltjának jóval régebbi emlékeit napvilágra nem hozták. A Mezopotámiában és Egyiptomban végzett kutatások során már az i.e. IV. évezredből származó üvegleletek kerültek elő.
Az üvegkészítés feltalálása az agyagedények mázzal való bevonásának köszönhető. Ez a technikai eljárás a kerámiák díszítése és vízhatlanná tétele mellett az első mesterséges - bár nem önálló - üveg létrehozását eredményezte. Hosszú út vezetett a kezdetben még csak üvegpaszta gyöngyök és díszítmények készítésétől az első, pontosan datálható üvegedények (Egyiptom, XVIII. dinasztia, i.e. 1567-1320) megjelenéséig.
A különböző üvegfajták kémiai összetételüket tekintve szilikátok. Az ősi mesterek kétféle üvegfajtát állítottak elő: a kalcium-nátrium üveget (quarc mésszel és szódával való összeolvasztásával) és a kálcium-kálium üveget (mész, hamuzsír és quarc összeolvasztásával). A hamuzsírt a tengerparti államokban a tengerparti növények hamujából, máshol bükkfa hamujából nyerték. A különböző alkotórészeket magas hőfokon (mintegy 1000-1200 fok) kezdetben tűzálló tégelyekben, majd falazott olvasztókemencékben olvasztották meg. Az üvegedények készítésének ősi technikája az üveg öntése, ill. ennek legrégebbi formája az agyagmag körüli formálás volt. Így készültek az i.e. XV. században Egyiptomban gyártott üvegedények.