Norman Lebrecht : MAESTRO ! A karmestermítosz

    
    
    
A Maestro! a komolyzenéről szóló könyvek között világviszonylatban kimagasló példányszámban fogyott. Kezdetben - különösen Nagy-Britanniában - rosszul fogadták, mert szentségtörésnek tartották, hogy bemutatom a múlt és jelen karmestereinek gyarlóságait.

„Ez talán a legundorítóbb könyv, amit valaha olvastam."

(Michael Tanner)

Idővel azonban olyannyira elfogadták a könyv igazságait, hogy azok szinte közhelyesültek. A vád, amellyel elsőként én illettem őket, hogy a hatalom és a pénz érdekében elárulták a hivatásukat, mára bizonyított ténnyé lett;
Könyvem célja megvizsgálni a karmesterek hatalmának eredetét és természetét, valamint hatását hivatásuk jelenlegi hanyatlására

„Aki semmit sem tud a hatalomról, sorra minden ismertetőjegyét felfedezheti, hajói megfigyeli a karmestert."

(Elias Canetti)

Hogy mi kell a felemelkedéshez? Nem sztárolás és sztárok, hanem a mű, a szerző szándékainak és a közönségnek a tisztelete. Jó kritika, amely hiteles értékmérője tud lenni rangnak és teljesítménynek. Es az államnak - polgárai lelki egészségének védelmében — legalább úgy kellene támogatnia a komolyzenét, mint azt a nagy nemzetközi cégek térnyerése előtt, a hatvanas évek elején tette.

Norman Lebrecht

Nem játszik hangszeren, nem okoz lármát, és mégis a zeneteremtés képzetét kelti.
A mesterség a tizenkilencedik század közepén
alakult ki, mikor a zeneszerzők felmondták
a felelősséget partitúráik vezényléséért.
Százhúsz esztendő alatt a karmester a zeneszerző
emelkedett.
A vezénylés ködös és meghatározatlan természetét tekintve egy ió karmester művészetét
lehetetlen definiálni.
Valamely maestro képességeinek vegypróbája, hogy hogyan hat egy megállapodott társulatra.
A jó karmester életet lehel az új műbe.

,Az előadás nem kottaolvasás, hanem értelmezés."

(Fischer Ádám)