Péteri Judit (szerk) RÉGI ZENE 2 -- Tanulmányok, cikkek, interjúk

Az első Régi zene kötet megjelenése óta több év telt el, s ez alatt az idő alatt sok minden megváltozott; a barokk hegedűk, furulyák és csembalók létezése mostanra mind a közönség, mind a szakma számára elfogadott, vagy legalábbis számításba veendő ténnyé vált. A szerkesztő tehát tovább merészkedik: feladatának már nem annyira az alap-információk közlését, mint inkább átfogóbb jellegű, a zenélés magasabb szintjén jelentkező problémák felvetését tekinti; azt, hogy a kézzelfogható dolgok — instrumentumok, nyomtatott betűk és kottafejek — mögött megsejtesse a korabeli embert is a maga sajátos gondolkodásmódjával és esztétikai felfogásával. A korabeli dokumentumok és mai tanulmányok fő témái: a 18. századi notáció és játékstílus, retorika és zene kapcsolata; színpadi mozgás és testtartás; a gregorián előadásmódja; igazi szenzáció az a nagy port felkavart tanulmány, amelyből kiderül: a népszerű d-moll toccata és fúga valószínűleg nem Bach kompozíciója; végül interjúk a régi zene külföldi és hazai előadóival, melyek mind azt tanúsítják: egyedül üdvözítő út nem létezik, a „historikus" irányzat eleven voltát éppen az utak és megoldások sokfélesége biztosítja.