Ray Bradbury : MARSBÉLI KRÓNIKÁK

A Földet elpusztító atomháború után egy embercsalád kóborol a Marson, békét, nyugodt életet, az ember által elpusztított Mars-lakók maradékát keresve. „Egyedül vagyunk. Mi és még egy maroknyi ember, akik néhány napon belül megérkeznek. Elegen ahhoz, hogy újra kezdjük. Elegen, hogy elforduljunk mindattól, ami a Földön volt, és új csapást vágjunk... És most megmutatom nektek a Marslakókat."

Öreg emberek, egykori tudósok, művészek bujdosnak az erdőben, egyikük a „Prédikátorok könyve", másikuk „Platón Kötársaság-a", harmadik a „Gulliver utazásai".. . Közéjük menekül egy „tűzőr" is, a könyvégető új társadalom pribékje, s attól fogva együtt őrzik fejükben az emberiség kultúrkincsét egy jobb, tisztább világ számára. . .

Rav Bradburv a tudományos-fantasztikus irodalom egyik legnagyobb művelője. Vérbeli író: a tátechnikai részletei érdeklik - hiszen akkor már rég elavultak volna a könyvei -, sőt, tulajdonképpen nem is a távoli jövő - hiszen a Fahrenheit 451-et saját bevallása szerint az ötvenes évek McCarthy-korsza-káról mintázta. Az élet, az ember, a jóság és a gonoszság, az emberiség sorsa érdekli. Szenvedélyes humanista. És igazi költő: az élettelen, rideg várost s az onnan kiszabaduló ember első természetélményét ilyen hátborzongatóan, ilyen megragadó erővel csak költő tudja érzékeltetni. És végül: mesemondó, ahogy ő nevezte magát egyik nyilatkozatában — a régi mesemondó öregek bölcs utóda.