Szekfű Gyula : A MAGYAR BORTERMELŐ LELKI ALKATA

„De mit ér minden fáradozás, ha a nemzeti hiúságokat kecsegtetőleg oly nagy érdemű férfiak állnak elő mint Te [Dessewffy], s azt mondják: 'A mi borunk jobb s olcsóbb, mint a franciáé.' Ilyesnek mily sikere van? Az elbízott falusi gazda, a helyett hogy jobbat tanulna, gróf Dessewffy József egészségére iszik, s így harsog az egekbe: 'Igaza van a nagy hazafinak, jobb a mi borunk a franciánál, de vám miatt kivinni lehetetlen', s a szorgalom félévszázadra visszaszökken..."
(Széchenyi István, 1830)

„Kinyittatám a három ládát (150 palack), s látám, hogy a szalma nedves, az erjedés kinyomta a szoros dugókat, 28 palack maradt tele, a többi jobbaránt félig stb. kifolyt. ... A vámház-szolgák bámulva néztek rám, s kérdek, mi bor az? Pirulva álltam előttük, de nem feleltem, ne is tudják, hogy a magyar bor ilyen. Intézkedtem, hogy összetöltetvén minden maradék, az egész készlet küldessék vissza Parisba. íme a szép haszon! A collírozott bort eladás végett otthagytam. Azonnal írtam is Mezőssynek levelet levél után, a híres borásznak, ki megveti a francia kezelést, ki nevetségessé teszi a külföldi bánásmódot, ki nekem azt írá: e bort küldhe-ted az Óperenciás tengeren túl is. Ez az a híres bor?"
(Szemere Bertalan, 1869)

„Az előző fejezetekből tudjuk, hogy ez termelőinknek ősi, öröklött megszokásai, a kivitelre nem kedvező régi termeléshez ragaszkodása miatt nem sikerült. Az alkalmat nem tudtuk üstökénél megragadni. A magyar lelkialkatnak kereskedelem- és szorgalmas termelés-elleni sajátsága tette lehetetlenné azt, hogy hirtelen átalakuljunk exportországgá. A kedvezőtlen lelki alkatot csak generációk munkájával lehetett megjavítani..."
(Szekfű Gyula, 1922)

..... minél nehezebben tudjuk megmozdítani az ősi alkatot, ... annál inkább meg kell feszíteni minden erőnket a célbavett változtatás, a reform érdekében. Amint már Széchenyi is így tett, és így tettek és tesznek bortermelésünk tanult vezéremberei..."
(Szekfű Gyula, 1922)

„...A sokat emlegetett történetpolitikai megközelítésnek minden bizonynyal éppen az a legfőbb hozadéka, hogy a „külső", az „objektív", a „strukturális" oldalhoz képest, amelyet még szerencsés esetben is csak nagyon nehezen lehet módosítani, messze hangsúlyosabb szerepet kapnak a „belső", a „lelki tényezők", a „faji tulajdonságok", amelyek megváltoztatása ugyan szintén nem könnyű, de minden esetre jóval reményteljesebb feladatnak tűnik, mint a „külső" oldalé."
(Kupa László, 2002)