Tőzsér János : Az álmok szigete Kréta

`Kréta ​azonnal rabul ejtett. A lelkemet érintette meg. Sok helyen jártam a világban, mégis itt találtam meg mindazt, amit az ember egy ismeretlen, felfedezésre váró földön kereshet: a nyugalmat, a barátságot, a békét. Tizenkét évvel ezelõtt egy véletlen folytán kerültem Iraklionba. Egy észrevétlen pillanatban a reptér betonján álltam, alig száz méterre a tengertõl. A levegõben kerozinszag terjengett, amelyen áthatolt a krétai vasziliko és az útszéli gyomnövény fanyar illata. Halványkék égbolt, mélykék tenger, lila és fehér leánderek, zölden pompázó narancs-, citrom- és olajfaligetek, a mediterrán szélben az út mentén bólogató medevetalp kaktusz fogadott. A nap beragyogta a horizontot, és aranysárga fényénél megpillantottam az emberek mosolyát. Abban a pillanatban tudtam, nem most vagyok itt utoljára… A krétaiak barátságosak. Engem is, mint minden ide érkezõt, magával ragadott a hely szelleme: krétai görög ember derûje az én arcomra is mosolyt csalt. Évmilliók óta hagyomány itt mosolyogni, a krétaiak életfilozófiája mindössze két szó: `Ohi provlíma!` (Nem gond, semmi baj!) Így szívbõl mosolyogva, szeretetteljesen fogadtak engem is mindenütt. Krétáról írni, vagy olvasni ugyanolyan élvezet, mint ott lenni. Amikor a könyvet írtam, gondolatban újra meg újra bejárhattam ezt a csodás földet, felidézhettem krétai barátaim derûjét és életkedvét, ismét emlékezhettem az ott átélt feledhetetlen napokra. Meghívom hát Önt egy csodás utazásra Zeusz földjére, ahol minden kõnek története van, ahol a legendák örökké élnek: a kék ég, a ragyogó napfény, a szelíd és lágyan ölelõ tenger hazájába.`