VÉGTELENSÉG ÉS VILÁGEGYETEM

A matematika történetében három nagy válságot tartanak számon. Az első i.e. 450 körül kezdődött, amikor az éleai Zénón híressé vált aporiáiban naiv, de zseniális formában megragadta azt a három problémát, mely szorosan összefügg egymással és a végtelenség kérdésével. A semmi, a folytonosság és a létezés problémája „olyan vihart kavart, hogy annak hullámai máig is gyűrűznek". Az első válság középpontjában a semmi problémája állt. A XVIII-XIX. század második nagy válságának idején a folytonosság kérdésének megoldhatóságát vizsgálták. A válság Newton és Leibniz infinitezimális számításának megalkotásával kezdődött és a véglegesnek tűnő megoldást a végtelen halmazok Cantor-elmélete hozta meg. De alig két évvel Cantor megoldása után, 1902-ben Russel és Zermelo felfedezte a halmazelmélet ama paradoxonját, amely a matematikai alapok harmadik, máig is tartó és mindenekelőtt a létezés problémájának jegyében zajló válságának kiindulópontja lett. E válságok leküzdésére tett erőfeszítések az emberi gondolkodás legjelesebb mérföldkövei és az azonos gyökerű válságokból kiderült: a matematika oly szorosan összefügg a végtelenség fogalmával, hogy sokszor a matematikát egyszerűen a végtelenről szóló tudományként definiálják.
Ám a végtelenség fogalma a filozófiának is alapvető kategórái közé tartozik. Nem meríthető ki csupán a megismerés folyamatának tanulmányozásával. Számos filozófus — közöttük Hegel és Kant — vizsgálta a matematikai végtelenséget a filozófia szempontjából, a dialektikus materializmus pedig feltárta a végtelenség és a dialektika elválaszthatatlan kapcsolatát. A végtelenség problémájának filozófiai analízise többek közt a végtelenség viszonylagosságának, az anyagi világ végtelenségének vizsgálata, nemcsak ismeretelméleti kérdés, mely igen lényeges része a filozófiának, hanem hathatós módszertani segítséget nyújt a Világegyetem felépítését megismerni kívánó tudománynak, a kozmológiának is. A Világegyetem végtelenségének problémája egyike azoknak az örök problémáknak, amelyet még az antik gondolkodók fogalmaztak meg, s amelyekhez a tudomány újra meg újra visszatér. Különösen aktuális ez a probléma a relativisztikus kozmológiában, mely a görbült térre vonatkozó szokatlan képzeteken alapszik, és megengedi a térben vagy időben véges világok lehetőségét is.
Könyvünk szerzői, neves szovjet filozófusok, kozmológusok, matematikusok, fizikusok és csillagászok egy szimpozionon vitatták meg a Világegyetem végtelenségének kérdését 1965-ben. E kötet a vita során elhangzott előadások és hozzászólások átdolgozott, kiegészített szövegét tartalmazza. A cikkekből, a vitatkozó tudósok véleményének megismeréséből kitűnik, hogy a végtelenség és a Világegyetem problémájának még a dialektikus materializmus közös talaján is számos különböző megfogalmazása lehetséges és az izgalmas problémák — talán nem is végleges — megoldása csak a különböző tudományok tudósainak együttes erőfeszítésétől remélhető.