Bernáth Zsolt regénye egy misztikus utazásra visz, amely során egymástól térben és időben elválasztott emberek sorsa találkozik: egy családfakutatás-megszállott férfi, aki egy titokzatos kézirat birtokába jut, két középkori zarándok, akik a Szent Város felé tartanak, és egy kisfiú története, aki születése körülményeit kutatja egy hegyek között megbújó kis faluban. 

Jöjj ki!

„Megmentjük a világot", mondta egyszer ez a nyugtalan fiú, a barátom. „Meglátod, megmentjük." „Miért kell a világot megmenteni?", kérdeztem csodálkozva. A fiú töprengett, mindig élénk arcát két tenyerébe fogva, majd azt mondta, hogy igazam van, nem a \ilágot kell megmentenünk, hanem az embereket. Az emberiség elöregedett, mondta. Nem fűti már kíváncsiság, lemondott a \ilág megismeréséről, az Isten megismeréséről, mélyen az anyagba süllyedt, mint szekér kerekei az agyagos földbe. Önző lett, bizalmatlan, zárkózott, nincs füle hallásra, nincs szeme látásra. Négyszáz éve már. hogy elhallgattak a próféták, az ember az égre néz, és csak az üres kékséget látja, senki sem válaszol. Isten nem áll szóba többé az emberrel.