Bársony István : AZ ELVESZETT PARADICSOM

Jubileumi kötetet tart a kezében, kedves olvasó.
Százötven éve született Bársony István, a természetírás első avatott mestere. Egy évszázada a legolvasottabb és legtermékenyebb írók egyike volt. Negyven év alatt 44 kötete több mint nyolcvan kiadásban látott napvilágot. volt egyszer egy Magyarország, melyben nemcsak főurak és nincstelen proletárok éltek, hanem boldog, elégedett emberek is, milliószámra. Az ő világukba vezet el ez a könyv. Budapesten élt és alkotott, gyökereit a szatmári tájon, múzsáját pedig a magyar rónán, a Kárpátok bércein, a dunántúli dombok lankáin és az alföldi lápok, nádas tavak vidékén kell keresnünk. Puskával a vállán járta vándorútját, a zsákmány a legtöbbször egy-egy természeti kép lett, melynek valósághű, mégis költői leírását ajándékba adta nekünk, olvasóknak.
Ebben a kötetben elsősorban azokat az írásait gyűjtöttem csokorba, melyek életrajzi ihletésűek. Az első írás Szatmár vármegye előszava, ebben olvashatunk a "majdnem szülőföld"-ről, ahol nevelkedett. Bársony - kötetben ez az írás még nem jelent meg.
A novellák kiválasztásánál elsősorban az a szempont vezetett, hogy a lehető legteljesebb képet adjam arról, hogyan tükröződik a szülőföld, a család, az otthoni táj a magyar irodalom "Szinnyei-Merse Páljának" műveiben. Az írások döntő többségében ezért a szatmári táj, a Szamos, a Kraszna vidéke, a Majtényi sík végtelen világa köszön vissza. Évszázadnyi idő telt el az írások születése óta. Növények, állatok, foglalkozások tűntek el, helységnevek, országhatások változtak. Hálás vagyok a sorsnak, hogy kezembe adta Bársony István műveit, mely egy sivár, vad világban irodalmi értéket, megnyugvást, lelki békét ad nekem.
Hiszem, hogy ez mással is megtörténhet.