Bengi - Eisemann (szerk.) : NARRATÍVA ÉS POLITIKA Mikszáth-újraolvasás (MIT-konferenciák)

Kevély vagyok arra, hogy huszonöt éve ődöngök a politika mellett, és mégse lettem politikussá. [...] Hát tartottam én beszédeket? Egyet se. Vagy hallgattam én beszédeket? Isten ments. Mintha kalapáccsal ütnék, kip, kip, kip, úgy érintik a Házban az örökké zümmögő, potyogó hangok ideges koponyámat.
Különös dolog ez, és fel kellett tennem magamnak a kérdést, hogy mit is csináltam hát én a lefolyt évtizedek alatt a Házban? Figyeltem, ez az egész. Semmi egyebet nem csináltam, csak figyeltem, egyre figyeltem őket, a politikusokat, a képviselőtársaimat, mint ahogy órákig figyelem otthon a kis házi akváriumomban a vickándozó halakat. Jártak mozogtak, beszéltek, kapaszkodtak, s én néztem őket mint tárgyakat, mint az én tárgyaimat. Hajdanta, mikor még karcolatokat írtam róluk, sokszor azt képzeltem, hogy nem is csinálnak ők itt semmit, hanem csak értem vannak, hogy én mulassak, hogy megfigyeléseket tegyek rajtuk és gyönyörködjek a liliputi játékaikban, apró nagyzásaikban. így jöttem rá végre, hogy a megfigyelés az én igazi mesterségem - tehát a programom is az.

(Mikszáth Kálmán: Megfigyelések. Beköszöntő és némi program)