borbély Jolán (szerk) :KORAI KALOCSAI HÍMZÉSEK

A mintalapokat rajzolta  Juhász aranka

Kevés olyan ember él ma Magyarországon, akinek a Kalocsa városnév hallatára a paprikán kívül ne a népművészet jutna eszébe. A sokvirágú tarka kalocsai hímzés és a kalocsai pingálóasszonyok falfestésének híre messze földre eljutott. Ebben jelentős szerepe volt a sajtónak, amely, főleg a két világháború között sokat írt a kalocsai művészkedő asszonyok tevékenységéről. A hírverésben nagy szerep jutott az egykori Gyöngyösbokrétának, majd a különböző kalocsai vagy szállási népi együtteseknek, amelyek nemcsak a kalocsai nép vélt vagy valódi tánchagyományát vitték színpadra, hanem sok hímzéssel díszített színes viseletét is ország-világ elé tárták. Miként Mezőkövesden, Kalocsán is korán kialakult a háziiparszerűen, idegenforgalmi illetve kereskedelmi célból előállított "népművészeti" áruk termelése. Ennek következtében sok magyar városlakó tudatában a matyó és a kalocsai háziipari termékek fogalma összemosódott a magyar népművészet fogalmával. Az ilyenfajta azonosításra bőven látunk példát az 1930-as, 40-es évek sajtójában.
A kalocsai parasztművészkedés két világháború közötti jelentős sajtóvisszhangja és a piacra hímzés általánossá válása kedvezőtlen következményekkel is járt. A magyar néprajztudomány hivatásos művelői ugyanis a nagy "elhíresedés" következtében néhány kivételtől eltekintve nem tartották arra érdemesnek a kalocsai népművészetet, hogy alaposabb kutatásuk tárgyává tegyék. A nagyrészt piacra termelt legújabb stílusú "népművészetet" látva és ismerve legtöbbször elmarasztaló megjegyzések hangzottak el részükről. A kalocsai jelzőnek valamiféle rossz csengése lett a néprajzkutatók többsége körében. Valószínűleg ezzel magyarázható, hogy a nagyközönség jelentős érdeklődése ellenére, több nagylélegzetű magyar néprajzi összefoglalásból rendre kimaradtak a kalocsai példák. Alábbiakban rövid tanulmányunk és rajzaink erejével olyan kalocsai hímzéseket mutatunk be, amelyek még a "népművészet" piacra termelése előtti korban keletkeztek és amelyeket a nép maga szükségletére, a saját ruhaféléinek díszítése céljából alkotott meg. Ezek nem azok a hímzések, amelyeket agyonünnepelt a sajtó. Ezeket alig ismeri a nagyközönség. Kiadványunk alapvető célja az, hogy e kevés színt használó, viszonylag korai kalocsai hímzések mintáit széles körben megismertessük és a hímzők egyre nagyobbodó táborával megkedveltessük.