Büky László : Karinthy és a nyelv.

Leírás

Büky László egyik korábbi monográfiája is jelentős részben Karinthy Frigyes nyelvhasználatával foglalkozott: Képalkotás és képrendszer Füst Milán és Karinthy Frigyes költői nyelvében (Akadémiai Kiadó, 1989). Két legutóbbi könyvében ‒ Lírai én a tárgyi és szellemi világban, valamint Versek, szavak szerkezetek Weöres Sándor lírájában ‒ számos helyen megjelent nemcsak Karinthy neve, hanem Füsttel, Weöressel és másokkal való kapcsolata a nyelvhasználat és szemlélet vagy alakítás kapcsán.

A kötet tanulmányai Karinthy költői és írói nyelvének nyelvtechnológiai alakításának kérdéseivel foglalkozik nyelvi-grammatika, szemiotikai, szövegnyelvészeti, retorikai és zeneszerkezeti háttérrel.

Vers és próza fejezetcímmel bemutatja Karinthyt mint költőt saját és irodalmi karikatúráival főleg szövegnyelvészeti eljárásokat alkalmazva (Nyájas anyó lepénnyel, Pitypang, Dana Idák).

A prózaíró Karinthy karcolatainak (A szürkék hegedőse, Halandzsa) nyelvi, szerkezeti és retorikai elemzése mellett az író egyik metaforájának ismétlődéséből fakadó stílushatása is föl van föltárva kitekintéssel a magyar irodalomra (Karinthy gubói-nak nyomában).

A groteszkíró Karinthynak Babits Mihállyal, valamint Füst Milánnal való kapcsolódása van bemutatva az álmok kapcsán („két macska voltam, és játszottam egymással”).

Elemezve van a nő szerepe társadalomban (Capillária), illetőleg az (európai) műveltség, a kulturális sokszínűség megjelenése Karinthy talán legjobb regényében (Utazás a koponyám körül).

Büky László korábbi Füst Milánról, Weöres Sándorról írott könyveinek kutatásmódszere(i)vel dolgozik Karinthy tanulmányaiban, közöttük gyakori érintkezési pontokkal, amelyek mintegy magyarázzák egymást, illetőleg más Karinthy szövegműveket. Ezt a részletes szakirodalmi hivatkozások jól jelzik az olvasónak, valamint az is, hogy a szerző más könyveire és tanulmányaira való utalásai továbbviszik az olvasót tárgyban és módszerben.

A tanulmánygyűjtemény egésze a felsőoktatás minden szintjén használható a jelentéstani, a stilisztikai, a szemiotikai, a szövegtani az irodalomtudományi tanulmányok kiegészítésére és elmélyítésére, továbbá nem kevésbé a szélesebb olvasóközönség érdeklődésére is számíthat a hazai tudományosság képviselői mellett.