Haider - Ridovics :PIPAGYŰJTEMÉNY a tápiószelei Blaskovich Műzeumban

ELOSZO
Kedves Olvasó!
A Pest megyei múzeumok kiállítási katalógusainak 9. számát tartja kezében a kedves olvasó, amely első alkalommal választotta témájául a tápiószelei múzeum egyik gyűjteményét. E kiadvány megjelentetésével a kötet két szerzője és szerkesztője, valamint kiadója azt a célt vállalta, hogy a teljesség igényével dolgozza fel Magyarország második legnagyobb pipagyűjteményének anyagát.
A Blaskovich-gyűjtemény a XIX. század magyar reformtörekvéseit jellemző nemzeti gondolat szellemében fogant. A levéltári adatok jól mutatják, hogy a Blaskovich ősök már a XVIII. században rendelkeztek pipákkal. Hagyatéki leltár alapján tudjuk, hogy a tápiószelei múzeumot alapító testvérpár ükapja, Blaskovich Pál (1733-1802) császári generális három tajték-, egy kupakos tajték-, egy fekete cseréppipát hagyott örökül. Az őt követő négy generáció gyűjtőmunkája hozta létre azt a majd 300 darabos pipa- és dohányzástörténeti emlékekből álló kollekciót, mely oly jellemző a XIX. századi magyar köznemesi életmódra.
A gyűjtemény tudományos feldolgozását a múzeumalapító testvérpár kezdte meg, majd 1993-ban Haider Edit írt róla ismertető tanulmányt. 2000-ben a hazai és nemzetközi összefogással a Magyar Nemzeti Múzeumban megrendezett „A magyar pipa története, a magyar történelem a pipákon" című kiállításon 100 pipa szerepelt ebből a rangos kollekcióból. 2003-2004-ben került először bemutatásra a teljes pipagyűjtemény a „Vénusz ajándéka, a tqjtékpipa-faragás művészete a Blaskovich-gyűjtemény tükrében" című kiállítás keretében, amelyet Ridovics Anna rendezett.
A tápiószelei múzeumnak igen nagy szerencséje volt abban, hogy pipaanyagát már korábban megismerte és megszerette két nagyszerű muzeológus, Haider Edit és Ridovics Anna. Magyarországon ma ők a történeti pipák legkiválóbb szakértői, így tudásuk, szakértelmük garancia arra, hogy egy kismúzeum jelentős anyagáról tudományos igényű feldolgozás, gyűjteményi szakkatalógus készül. Reméljük ez a kötet példaként szolgál más megyén belüli és kívüli közgyűjteménynek, hogy milyen módon és formában lehet a hazai és nemzetközi múzeumi szakma, valamint a művelt nagyközönség igényeit együttesen kielégíteni. A kötet nem csak tartalmában példaértékű. Mintaként szolgál azért is, hogy egy civil egyesület miként segítheti egy közgyűjtemény szakmai munkájának gazdagítását. A szakkatalógus kiadási költségének több mint felét a tápiószelei Blaskovich Múzeum Baráti Köre vállalta magára. A civil szervezet saját bevétele, előfizetői díja mellett a 2003. évi szja 1%-ának számára felajánlott összegét fordította a katalógus készítésére.
A kötetben megismerhetjük a családi pipagyűjtemény kialakulásának történetét, legendás darabjait, valamint tematikus feldolgozásban egy-egy darab részletes leírását. A katalógus külön értéke, hogy nemcsak a pipametszők, pipakészítők munkáinak szakmai értékelését olvashatjuk, hanem az ezüstkupakokat készítő mesterek ötvösjegyeinek feloldását is. Megismerhetjük egy letűnt kor rekvizitumait, a tajtékpipa-faragás művészetét, amely a XVIII. században Magyarországról indult európai hódító útjára.

G. Móró Csilla
szerkesztő