HENOCH APOKALYPSISE Hamnas béla fordításában és bevezetőjével

Henoch apokalypsise az i.e. II. század elején keletkezett. Mivel nem kanonizált írás, héber eredetije nincs, csak görög és etióp változatban maradt fenn. A Henoch-könyv közvetlenül kapcsolódik a Bibliához, a Mózes első könyvének 6. részében leírtakhoz. Az isten fiai (angyalok, vagy felvigyázók) földre szállnak, megkívánják az emberek lányait és gyermekeket nemzenek velük. A bűn és gonoszság ezt követően elszaporodik, ezért az Úr elhatározza, hogy özönvízzel pusztítja el a földi életet. Egyedül Noé menekül meg, akinek élete feddhetetlen volt. Ezt a történetet egészíti ki a Henoch-könyv. Henoch személyesen jár az Istennél, hogy szóljon a bukott angyalok érdekében. Az Úr nem tesz le a büntetésről, de Henochnak megmutatja angyalai segítségével a túlvilágot, kik hogyan fognak bűnhődni, vagy felmagasztosulni az utolsó ítéletkor és látni engedi neki az Ember Fiát. Henoch apokalypsise aktualizálható gondolatai miatt óriási hatást gyakorolt a XIX. és XX. század filozófusaira, szellemtudósaira. Mereskovszkij szerint ez egyenesen a világ legidőszerűbb könyve.