Illyés Gyula : BÁL A PUSZTÁN / BÖLCSEK A FÁN - két színmű

BÖLCSEK A FÁN

Illyés Gyula legújabb színpadi munkája, alcíme szerint „tragédia tréfában elbeszélve". A darab eddigi színházi pályafutása — pécsi és budapesti sikere — is jelzi, hogy a Bölcsek a fán, látszólag tréfásan, a 17. századi diákkollégiumi amatőr színjátszók commedia dell' arte stílusában korunk egyik drámai alapkérdéséről szól: a fanatizmusról. A 20. század — Illyés hite szerint — legkártékonyabb gondolatficamáról, a gondolat kordába nem fogott szenvedélyéről, aminek a tragikus következményeit — a darabban is és a kortársi történelemben is — csak növeli, hogy rendszerint jóeszű, sőt jóhiszemű emberek közül szedi áldozatait. A Bölcsek a fán tehát a jóért rosszul lobogó lelkek tragikomédiája. Hősei az ember üdvéért lángolnak, mind odaadóbban s közben mind jobban eltávolodva a valóságos emberektől, főként pedig eltartóiktól, a munkásoktól és a parasztoktól. S teszik mindezt egy moliére-i hangvételű komédiában, amely ugyanakkor bőven él a modern, formabontó színház vívmányaival: a darab 1653-ban kezdődik, befutja az antik időket, s napjainkban köt ki a tanulsággal. Az idő és tér váratlan változásai azonban nem pusztán a meghökkentés kedvéért történnek, hanem — mint Illyés Gyula írja — „világítani akarnak, több oldalról is, örök célokat, időtlennek tetsző akadályokat. Mert hisz a jövőről van itt szó. Az emberiség legősibb ügyéről. Hogy lehet-e boldogság a földön."