Kallós Zoltán : VILÁGSZÁRNYA moldvai magyar népmesék (dedikált)

A mesemondóról

Demeter Antiné Janó Anna 1926. május 7-én született Moldvában, a Beszterce völgyében fekvő Gerlénben (Gárleni), mely közigazgatásilag Bakó megyéhez tartozik. Édesapja Janó István, édesanyja Bráz Marika.
Anna nénivel lészpedi tanítóskodásom idején, egy családlátogatáskor ismerkedtem meg. Két leányát - Erzsikét és Marikát - a lészpedi magyar iskolában tanítottam.
Édesanyja tizenöt gyermeket szült, többször ikreket is. Anna néni volt közöttük a legidősebb, ezért a családban ő volt az édesanyja fő támasza a munkák elvégzésében.
Elmondása szerint szülei nagy mesélők voltak. A közösen végzett munkák alkalmával édesanyja énekkel és mesével szépítette meg az együttlétet. Sokszor csak azért nem aludt el a fonás, varrás vagy szövés közben a hosszú téli estéken, mert édesanyja énekei és meséi ébren tartották.
Anna néni megtudta, hogy engem érdekelnek a régi dalok. Felajánlotta, hogy elmondja mindazt, amit tud. Nemcsak tőle, hanem nagyanyjától, édesanyjától és az egyik húgától is gyűjtöttem dalokat. Amikor rájöttem arra, hogy meséket is ismer, elkezdtem azokat is lejegyezni. Addig nem gyűjtöttem népmeséket, de amikor meghallottam, hogy milyen szépen és élénk módon mesél, nem tudtam ellenállni a vágynak, hogy lejegyezzem a szövegeket úgy, hogy minél hűségesebben tükrözzem az élő csángómagyar népnyelvet. A lészpedi csángómagyarok a székely nyelvjárás egy régies változatát őrzik, a mesék ezért jól érthetők. Az idegen nyelvi környezet hatására sok román kölcsönszó található ebben a magyar nyelvváltozatban, ugyanakkor a földrajzi elszigeteltség miatt a nyelvújítás korának az eredményei alig érezhetők. A mesék nemcsak népköltészeti alkotásokként értékesek, hanem nyelvtörténeti és nyelvjárástani szempontból is.
Anna néni született tehetség, aki falusi, hagyományos életmódja ellenére bizonyos irodalmi adottságokkal rendelkezik.
Fogékonysága révén mindent megtanult szüleitói és környezetétől. Családi nehézségek miatt nem járhatott iskolába, de önszorgalomból megtanulta a betűvetést. Ebben főleg az ösztönözte, hogy a katonáskodó férjének ne mással írassa az elküldendő leveleket.
Irodalmi hajlamait saját faluközösségén belül fejtette ki. Mesemondása és éneklése a szájhagyományon alapul. A népzenekutatók Anna nénit nótafának tekintik. Az ilyen adottságokkal felruházott emberek már gyermekkorukban kitűnnek. Ok a játékvezetők és a hangadók a közösségben, akiket mások számontartanak és bizonyos tisztelettel vesznek körül. Ők a falu hagyományainak a legjobb ismerői, mesélői és énekesei.
Anna nénitől ötvennégy mesét, tíz klasszikus népballadát, sok lírai dalt, vallásos éneket és gyönyörű apokrif imákat jegyeztem le.
Az 1960-as években, pesti tartózkodása idején, sokat énekelt Kodály Zoltánnak is. Több napon át gyűjtöttek tőle a Magyar Tudományos Akadémia tagjai. Lejegyzett dalai több hanglemezen, cédén, tanulmányban jelentek meg. Portréfilm is készült róla. Korunk egyik híres előadóművésze - Sebestyén Márta - példaképének tekinti.
Anna néni a magyar kultúra egyik legkeletibb végvárának hiteles képviselője. Arra való tekintettel, hogy felbecsülhetetlen értékű népi - szellemi javakat örökített meg számunkra, a magyar állam 2002-ben a Magyar Népművészet Mestere címmel tüntette ki.

Válaszút, 2003. november hava