Kelevéz-lengyel (szerk.) "KI MIT LÁT BELŐLE" Nézőpontok Babits lírájának értelmezéséhez (MIT-konkerenciák)

Mert miben áll a költő mestersége? Talán valami új gondolatok termelésében, érdekes lelki tartalom kifejezésében, bölcs eszmék és mély érzések közlésében? Szó sincs róla. A legbölcsebb eszmékből rossz vers lehet. Mély érzésekből gyermeteg zen-gemény fakadhat. Viszont ezerszer megírt közhelyek ismétlése adhat remekművet. [...]
Akkor hát mi teszi a vers értékét? Azt kellene hinni, hogy maga a röpülés, a forma; vannak is, akik erre esküsznek. Ezek szerint a tartalom mellékes, minden a megcsinálás: az ívelés tökéletessége, szavak zenéje, rímek és ritmusok játéka. Azonban ez sem igaz; sőt gyakran épp ellenkezőleg, a szép szavak, a kifogástalanul csengő rímek rontják el és ütik agyon a verset. Egy kicsit hanyagabb kifejezés, egy kicsit rosszabb rímek megmenthették volna. Nincsen itt kibúvó, mindenképp beleesünk a paradoxonba. Még azt sem lehet mondani, hogy a forma és tartalom összhangjában volna a titok. Hiszen nemegyszer épp az az ellentét bűvöl el, amit öntudatlan érzünk a forma és tartalom között.
Egyszóval, titokzatos mesterség.

(Babits Mihály: A titokzatos mesterség)