Lelkes Lajos (szerk.) MAGYAR NÉPTÁNCHAGYOMÁNYOK

A magyar néptáncok művelődéstörténeti jelentőségét, valamint a jövőbe átmentendő művészi értékeit valójában csak az európai tánckultúra egészébe, egyetemes fejlődésének menetébe illesztve érthetjük meg.
Európa különböző nagvobb tájain a paraszti táncélet más-más divatkorszakok jellemző táncformáit megtartva haladt sajátos útján, eltérő ütemben az egyenlődén történelmi-társadalmi fejlődés következtében. Az egyes korszakokra jellemző táncműfajok mintegy területenkénti fáziseltolódással határozták meg Európa parasztságának táncéletét szinte napjainkig. A nemzeti tánckultúrák kialakulása, a nemzeti táncjelleg megfogalmazásának 18-19. századi törekvése már ezekre a történeri-társadalmi okokból kialakult dívatbeli eltérésekre épült.
Mindezeket szem előtt tartva készültek el a könyv tanulmányai. Tekintettel a tánckutatás fiatal korára, a tanulmánvok nem „tankönvvszerűen", hanem különböző módszerrel közelítik meg az egyes témaköröket, mintegy bemutatva a néprajz, és ezen belül a néptáncküratás sokrétű feladatait.
A magyarság jellemző tánctípusaínak bemutatása előtt a szerzők röviden jellemzik a három nagy táncdialektust (a dunántúlit, az alföldit és az erdélyit). A táji különbségek után pedig a körtáncok - lánctáncok, a fegyvertánc — mutatványos s^ólótánc - bajdútánc, a legényes — verbunk, a párostáncok és a dramatikus táncok történeti kialakulását és jellemző stílusjegyeit elemzik tánc-, dallampéldákkal és fényképekkel illusztrálva.

ZENEMŰKIADÓ