Mészáros Gyula dr. : Török költők (dedikált)

Vámbéry Ármin előszavával

Simonffy Aladárnak dedikált példány

Simonffy aladár beragasztott Ex Librisével

ELŐSZÓ

Kelet tőszomszédságában lakunk, keleti az eredetünk és véralkatunk, Kelettel szorosan összefűződött a múltunk, csakis Keleten érvényesülhet a jövő befolyásunk, és furcsa, mégis mi vagyunk azok, kik az egész nyugati világon a Keleti iránt legkevésbé érdeklődünk, és mondjuk ki igazán, a Keletről legkevesebb tudunk. Ifjúkoromban ezen a szomorú valóságon gyakran elbúsultam, mint férfi sokszor feszítettem meg minden erőmet, hogy ezen visszás állapoton javítsak, és képzelhető, mennyire örömömre szolgál, hogy most midőn aggkoromat élem, egy jobb hajnal pirkadást látom és hogy akadtak magyar emberek, kik szép készültséggel, nagy buzgalommal és igazi lelkesedéssel a régi mulasztást helyrehozni iparkodnak, a töröknek, a magyarok ezen legközelebbi testvérének irodalmával foglalkoznak és zen irodalom gyöngyeit magyar zsinórra fűzve saját nyelvünkre átültetik. Ilyen fiatal magyar orientalistát van szerencsém Mészáros Gyula úrban bemutatni.

Ő saját szorgalmából fogott a török nyelv tanulásához és ezen nehéz tanulmányi téren aránylag rövid idő alatt annyira vitte, hogy az első hozzám intézett törökül írt leveléből már ex ungue leonem-et megismerhettem és tanácsommal támogathattam. Örömömre válik, nem csalódtam az iránta táplált reményemben. Az első babérjait a Volga-melléki török népfajok nyelvi és néprajzi kutatásai terén szedte és nagyfontosságú dolgozatai az Akadémia védnöksége alatt Jártak napvilágot. Ezen kutatásai hézagpótló szerepük mellett szellemi életünknek a külföldön is becsületére válnak.
Mészáros Gyula nem elégedett meg azzal, hogy a komoly philologia és ethnographia mezején működjék, ő a szépirodalomhoz is szegődött és az előttünk fekvő kötetben a török költészet rózsás berkeibe ment át, s a lírai és népköltészet egyes virágait a magyar olvasónak bemutatja. Az iszlám szent hagyománya azt mondja: «Allah az ő trónja alá nagy kincstárt rejtett, melynek kulcsa a költők nyelve.» — Persze bennünket e kincstár élvezetéhez csak saját kulcsunk, saját költőink nyelve vezethet. Mészáros Gyula, úgylátszik, nem szűkölködik a véna poeticában, a török költők szemelvényeit szép gördülékeny magyar nyelvre fordította, úgy hogy teljesen megérdemlik az olvasó figyelmét. Nemkülönben érdemes munkát végzeti azzal, hogy a török irodalmat főbb vonásaiban ismertette, $zóval a Keletet hozzánk közelebbre hozta és remélhető, hogy ezentúl a hideg közöny, mely köztünk és legközelebbi testvérünk közt létezett, mindinkább tünedezni fog. Mindeddig rösteltük, hogy ezen testvérünket beteg embernek nevezték, azonban ne felejtsük el, hogy a mit az oszmán-török nép legújabb időben a politikai téren véghez vitt, bizony, az olyan jelenség, amely életrevalósága mellett szól; olyan fölébredés, melyet az egész világ bámul és melynek közeli rokona igazán örül és örülhet is.

Vámbéiy Ármin.