Rugási Gyula : Örök romok

Az ókeresztény irodalom, a görög és a latin patrisztika, az apokrif bibliai szövegek, a gnosztikus irodalom maradványai hatalmas és nagyrészt feltáratlan, de kivált alig értelmezett szöveghagyományt jelentenek. Rugási Gyula tanulmányainak legfőbb célja, hogy épp azt az értelmezést végezzék el, pontosabban, hogy rámutassanak, mik az akadályai az értelmezésnek, miért szükségszerű az, hogy ma már nem érthetjük meg adekvátan e szövegeket. A szerző hatalmas készültséggel nyúl témájához, kiválóan ismeri e szöveghagyománynak nemcsak filozófiáját, irodalomtörténetét, de filozófiai, teológiai és vallásbölcseleti implikációit, feltételrendszerét is, mégis "örök romoknak" nevezi őket. Romoknak, vagyis a hatástörténeti, hermeneutikai folyamatban töredéknek, folytatás nélkül maradtaknak, és ilyen értelemben öröknek, vagyis soha egészen fel nem nyílónak, soha egészen meg nem érthetőnek. A kötet tanulmányai persze igen sokat megvilágítanak e szövegekből, nemcsak kapcsolódási pontjaikat egymáshoz és az előzményekhez, nemcsak a görög és a latin kultúrkörök érintkezési pontjait, az ősi hagyományokat, de azt is, miként váltak bizonyos rejtett, elfeledett hagyományok alapjaivá, - ám mindenkor jelzi, hogy mely pontokon állunk ma és fogunk állni minden valószínűség szerint mindenkor tanácstalanul e szövegekkel szemben. ; A hazai olvasó vajmi keveset ismerhet e szövegekből, inkább csak töredékeket az apokrifekből, antológiadarabokat a patrisztika irodalmából, ezért a műből elsősorban nem a szövegértelmezések fogják érdekelni, hanem a módszertani újdonság, valamint a történetfilozófiai-hermeneutikai háttéranyag.