Scholz László (szerk.) : Az én rosette-i kövem - Négy mai spanyol dráma

Ignacio García May: Lalibela
José Manuel Mora: A lelkem máshol
Gracia Morales: NN 12
José Ramón Fernandez: Az én rosette-i kövem

„Új drámaírók"- Spanyolországban így nevezik azokat a színházi szerzőket, akik a '60-as évek eleje és a 70-es évek második feleben lezajló demokratikus átmenet között születtek. Közös bennük, hogy ők már a diktatúrából ismert cenzúra nélkül írhattak. És közös bennük az is, hogy szembemennek a hagyományos színházi, drámaírói és nézői elvárásokkal - nagyon különböző, kísérletező módon. Roppant változatos világkép és dramaturgiai felfogás tárul elénk a kötet négy mai spanyol "drámájából is.

A„hatvanasok" nemzedékéből mind a rendkívül termékeny és díjat díjra halmozó JÓSÉ RAMÓN FERNÁNDEZ (1962), mind a szintén népszerű IGNACIO GARCÍA MAY(] 965) vállalja a nagy anyagot görgető, hagyományosabb kidolgozást, de eszköztáruk és főképp ritmusuk merőben eltérő. A„hetvenesek" közül az andalúziai születésű GRÁCIA MORALES (1973), a granadai RemiendoTeatro alapítója és szerzője más utakon jár: sokszor egyetlen helyzetre fókuszál, és ismétlésekkel, elhallgatásokkal teremt feszültséget. A legfiatalabb és legfrissebb szerző JÓSÉMANUEL MÓRA (1978) meghatározó alakja a spanyol Fringe-nek (Madridban Frínjé-nek nevezik), de otthonosan mozog a mai európai és amerikai színházi műhelyekben is; 2014-ben a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Spanyol Tanszékén vezetett műhelyt.
A nagy változatosság mögött nem kevés közös motívumot is találunk a négy műben: a legszembeötlőbb talán a múlt feldolgozására tett sokféle kétségbeesett kísérlet - amelyekkel épp annak feltárhatatlanságát mutatják be a szerzők. Ugyancsak hangsúlyos„a másik"jelenléte, és a hozzá kötődő dilemmák sora: extrém helyzetekben és változatos szinteken szembesülnek velük a hősök.
Talán nem is áll olyan messze tőlünk ez a világ.