Szacsvay Éva : Szobrok. Statues. - A Néprajzi Múzeum Tárgykatalógusai 18.

A Néprajzi Múzeum egyházi gyűjteményének – az 1996-ban megjelent Üvegképek után – második katalógusát bocsátja közre a Néprajzi Múzeum. A gyűjtemény meghatározó, legjelentősebb korpuszát jelentik a szobrok, plasztikák, domborművek, szoborcsoportok vagy kompozíciók. A katalógus szobrokat és reliefeket mutat be, fából faragott egyszerű kézi, kézműves és háziipari darabokat vagy műhelyek munkáit, melyeknek általános köznépi használata a 18-19. századtól az 1960-1970-es évekig regisztrálható. A gyűjtemény a közösségi és magánájtatosság szerint két nagy csoportba sorolható: a közösségi kultusz helyei, a templom, sekrestyék, oltárok, kápolnák, szabad terek szobrai, valamint a magánájtatosság tárgyai, otthonokban, a házak oromfalain, fülkéiben, a kertben a kapu mellett elhelyezett szobrok. A paraszti és köznépi tárgyi világok e ma már jól körülhatárolható csoportja a kutatás számára sokáig megfogalmazhatatlanul, funkcióátalakulási folyamataival (például kultusztárgyból dísztárgy) a kutatás vagy a néprajzi érdeklődés peremén volt. Nem a “nép” készítette, nem magának készítette, felhalmozása, zsúfolása és hiánya sem változtatta meg az ünnepi paraszti lakásbelső szerkezetét. E műfaj igazi jellegzetessége az alkotók ismeretlensége. Hiánypótló művet tart kezében az olvasó.