Szeberényi Lehel : Levelem küldöm inkák országából (dedikált)

Barátok a könyvről

Kuczka Péter: „Miközben a író végigvezet bennünket az inkák varázslatos földjén, vele együtt magunk is e föld szerelmeseivé válunk, kalandjaiban élvezettel osztozunk. Peru arról híres, hogy az odautazó-kat rabul ejti. Izgalomba hozza a tudományos kutatást, elszabadítja a fantáziát. Oly módon, mint ahogy a pillét magához rántja és fogva tartja a lámpafény. Szeberényi se menekül. Elragadja a szellemi kaland, mely e titokzatos földön épp elég tápot kap, hogy izgalmasan átszője egész könyvét. Az áltudományosság csapdáit azonban elkerüli, sose tesz kategorikus megállapításokat; az írói képzelet szabadon csapongó játéka teszi ezt a szellemi kalandozást rokonszenvessé. Miközben mások játékait is megengedi, érdemes az ó' írói képzeletére figyelni, amikor például Nazca fölött röpködvén párhuzamot sejt a földrajzolatok és a Gutenberg-galaxis között; vagy Chan-Chanban a csatornák és templom-labirintok kapcsolatát tapogatja; vagy ahogy a Titicaqa tó mellett Sillustani chulpáival játszik.''

Tardos Tibor: Szeberényi úgy láttatja Perut, hogy szagát-ízét érezzük, ott járunk. Titkát keresve, többek között arra jutottam, hogy az egész látványt átengedi önmagán s ez az élmény intenzitását felfokozza. A könyvön át különös kettősség húzódik: miközben szívébe zár egy második hazát, el nem eresztené az elsőt, a köldökzsinórt. Lépten-nyomon felbuggyan benne a honvágy, a hazagondolás, hazai képek bukkannak fel összehasonlításokban, hazai emlékek remegnek fel a távoli föld élményei közepett. Elkötött, fatörzsből vájt indián csónakban kapálózva az Amazonas mellékfolyóján, egyszer csak eszébe jut, mint játszottak Sarkadival Amazonast a Dunán, s kényelmetlenül érzi magát a sors igazságtalansága miatt, amiért ő jutott el ide, s nem a legdrágább barát. Nazcában a „gömbfejűekkel" bolyong. A sírrablók sikátora néki megszólalásig hasonlít az otthoni Gömbfej-történet sikátorához. Sacsayhuamán óriás köve alatt elképzeli Kuczkát ülni. Cuzcóban Szentendre macskaköveit járja. Atahualpa városában az otthoni tél miatt aggódik. A machu-picchui kofavonaton Bartók jut eszébe. S így megy ez végig e tündéri könyvön."